Első évad: 1. Rész:

A lólopás

Reggel szokás szerint felkeltünk, és elindultunk, gondozni az állatokat és kigazolni a kertet. Ma rajtam volt a sor, hogy a farm déli részét csináljam.
– Szia akkor majd még beszélünk – mondtam
– Oki. PL adóvevő nálad? – kérdezte Abby.
– Igen. Akkor este a bunkiban – feleltem és elindultam.

Amikor odaértem, egy árnyékot láttam elsuhanni az egyik fa mögött. Elindultam utánanézni, mert erre a madár se jár, ha valaki be is jön, az a főbejáraton jön be. Elindultam, hogy megnézzem, persze észrevétlenül, de amit láttam arra cseppet se számítottam. Egy férfi volt az istállónkban, és éppen a lovakat akarta kihozni onnan.
– Csicsi Abbynek jelentkezz…pzzz
– Itt Abby mi az?...pzzz
– Itt van egy férfi és el akarja vinni a lovainkat...pzzz...Irány a titkos bunki.

A titkos bunki, egy nagyon modern hely. A legmodernebb számítógépek, követőrendszerek és egyéb kütyük vannak benne. Az egészet az öcsénk alkotta meg. Ide tartottunk mi, miután a lótolvajokat bezártuk az istállóba. A legjobb az egészben, hogy a föld alatt van, így senki se veszi észre.

Húzd meg a kart, én írom a kódot – mondtam Abbynek. Meghúzta a kart, én pedig beírtam a kódot:2 055 817.
Ezután lecsúsztunk a csúcs csúzdán, amit én terveztem, és szépen elkezdtünk kutatni a pasi iránt, akiről kiderült, hogy az egyik legkörözöttebb kémszervezet tagja. Ekkor elkezdtük figyelni a követőmonitort, de a férfiak még az istállóban voltak. A nyomkövetőink sajátossága, hogy altatót tartalmaznak, így hadakozás nélkül, bevittük a pasikat a bunkiba.
– Mit akarnak tőlünk? – kérdeztem mikor magukhoz tértek.
– Fred vagyok, ő pedig Feri. De ezt már tudtátok. A főnököm üzeni, hogy megkeserülöd még hogy átverted – mondta az idősebbik.
– Én nem vertem át, de tessék ott az ajtó, távozhattok, vagy meghaltok - mondtam mire a két férfi elkezdett hanyatt homlok menekülni. – jellemző rá, hogy a legfélősebb szolgáit küldi ránk.
Ekkor felpattantunk a kémlovakra, Almára és Szépségre, és a furgon után vágtattunk. Legalább három órába telt mire utolértük.
– Nem gondolod, hogy valamit kéne csinálni? – kérdezte Abby.
– Amíg zárva a furgon semmit sem tudunk tenni – feleltem – vágtass kis pacim vágtass – mondtam ezt már Almának. Fred észrevett minket, és elkezdett lőni ránk. Azonban mi sem voltunk restek és felugrottunk a furgon nyitott hátsó részébe, elvettük Fredtől a puskát, éa ki akartam lőni a kocsi kerekét, de Fred eltalált egy bunkósbottal. – Minek neki bunkósbot? – ez volt az utolsó gondolatom, majd elájutam.

Amikor felébredtem, egy sötét helyen voltam. A főhadiszállás, mert nem volt nehéz kitalálni, hogy hol vagyok, egy sötét, fekete, acélfalakból épült erődítmény, ami ráadásul nyirkos is.
– Hé te. Most velem jössz – hallottam egy ismeretlen hangot, aztán valaki elkezdett ráncigálni. Amint felértünk megváltozott minden. A falak fehérek lettek, a szoba tiszta és száraz volt, és egy lámpa bevilágította az egészet. A berendezés furcsa volt. Egy fém asztal (véresen), egy korbács a falon és egy darab szék. Hirtelen belépett, egy kövér, 40 éves forma férfi. Leült a székre és intett egyet, erre beadtak valami szérumot, amitől hirtelen minden iszonyatosan fájni kezdett.
- Tudod élvezni fogom a kivégzésedet - mondta a férfi, de úgy hogy az biztosan fájjon. - de előbb kicseréljük a szívedet, egy speciális műszívre… – a mondatot aznban már nem tudta befejezni, mert Abby leütötte.

Nehezemre esett harcolni, mert minden fájt, de ennek ellenére, azt hiszem, hogy sikerült leütni, az összes őrt a szobában. Az egyiknél megtaláltam a szérum ellenszerét, amit gyorsan beadtam magamnak. Amint leértünk újabb harcba kellett bocsátkoznunk, mert tele volt az erődítmény őrökkel. Elbújtunk egy-egy oszlop mögé és onnan lőttük, de ők sem voltak restek. Az egyik majdnem eltalált, de csak súrolta a kezem, ami nagyon fájt, de lelőttem a fazont. Abbyt is eltalálta egy, de őt is csak a karján és ő is lelőtte a fickót. Nagyjából 10 percnyi küzdelem után, ami óráknak tűnt, végre mindet lelőttük, komolyabb baj nélkül.

Amikor hazafelé tartottunk, előbb a város felé kanyarodtunk, hogy bemenjünk a sebészetre. Az orvos szerint nincs nagy baj, egy-két hétig  még fájni fog de egyébként semmi különös. Beközözte a kezünket, majd hazaindultunk. Miután visszatértünk a farmra még beszélgettünk egy kicsit, 30 perc alatt megcsináltuk a napi teendőinket és lefeküdtünk aludni.